Nem vagyok benne biztos, hogy ez a film szólt valamiről. Vannak ugyan szereplők, akik többször és funkcióazonosan jelennek meg a vásznon, és a funkciójuk különbözőségéből adódóan szituációk is vannak, ám cselekmény nincs.

[Rózsi és Elza valaha barátnők voltak, és Rózsi támogatta Elzát, mostanra azonban fordult a kocka:] Rózsi Elza komornája, de végül megöli őt.

Bővebben: még csak hogy barátnők, de kurvák is voltak (sőt talán egymás szeretői is); aztán csak Elza vált egy férfi kitartottjává, Rózsi pedig frusztrált vallásosságba burkolódzó, múltját tagadó „özvegy” figurává, aki most Elza komornája, és végül megöli őt.

Ez az egyetlen valami, ami megtörténni látszik a filmben: volt valami, ami olyannyira valamivé lett, hogy Rózsi végül megöli Elzát. Minden más indiferens. Kató, az új cselédlányka, egyetlen funkciója, hogy apropó legyen Rózsi és Elza konfliktusexponáló beszélgetéseihez, amik a gyilkosságot magyarázzák. Annak ellenére, hogy ehhez a funkcióhoz nem kell karakter (tehát dramaturgiailag csak részben létezik), vele kezdődik és zárul a film, ill. több jelenet használja karakterét, amikben már sehová sem kapcsolódó történetek derülnek ki: Kató szerelmes a dramaturgiailag nem létező költőbe; Elza egykori, szintén nem létező madamja munkát kínál Katónak. (Egyik történet sem fejlődik sehová.) A folyton otthon heverésző, nem létező költő egy nem létező forgatókönyvet ír egy nem létező filmhez, amit az alig létező, „ebben-a-házban-minden-egyes-szöget-és-deszkát-tervező” Max finanszíroz meg Elza dramaturgiailag nem létező színésznői ambícióihoz. Max, Elza kitartójának szerepe annyi, hogy csalódjon benne, de mindjárt megbocsátva adjon is neki egy vagyont, ami eszközzé is lehetne Elza kezében ahhoz, hogy egyről a kettőre fejlessze a karakterét. Ám ekkor: Rózsi megöli őt.