A film alapötlete: a fiú halott apja két világ közt megrekedt szellemét segíti át az örökkévalóságba. Teljesen biztonságos ötlet. Önmagában nyílván kevés, ezért rá kell tapasztgatni fel-felvillanó „mellékszálakat”, hogy ti. az esperes – aki természetesen nem ért a lélek dolgaihoz – agyaggalamb lövészettel foglalkozik, és tök váratlanul kiderül, hogy lenyúlta az egyházközség pénzét; hogy az örökbefogadott kislány cigány, de okos, de cigány, ezért a többi gyerek közül 3 három dramaturgiailag súlytalan jelenetecskében utálja; hogy az elvonón lévő lány, akivel a főszereplő elveszti a szüzességét, végül kap egy hostess munkát (na és?), de a fiúval persze nem jöhetnek össze, mert hát mégiscsak egy lotyó; meg van egy autószerelő is, akinek az a funkciója, hogy egy darab ötletet adjon a szellemmel való kommunikációhoz – de ennyi erővel ez a „karakter” egy könyvbe szorított szalonna is lehetne; ja igen, és van egy karakter és szerep nélküli anya.