Tárgyához képest meglepően higgadt film. Abban van némi részrehajló tipizálás, hogy az újságírók szórt fényben, világos (hogy azt ne mondjam, elsőáldozós) ruhákban, szerény igényű, családias környezetben, az egyháziak luxusban (limuzin, bőrkanapék, jótékonysági bál) vannak ábrázolva; ill. a „jó” ügyvéd kis szobában, nyakig papírokkal, jóságosan szól a molesztált gyerekekhez, míg a „rossz” ügyvéd a luxus irodakomplexum luxus tárgyalójában tagadja meg az információkat az újságíróktól; stb. De ezek végül nem lényeges dolgok.

És hát a pártatlanság nem egyenjogúságot jelent.

Hat jelölésből az év filmje lett, és a forgatókönyv kapott Oscart: Josh SINGER, és Tom McCARTHY.